AZ INTÉZMÉNY DOLGOZÓI LELKI NAPON VETTEK RÉSZT SZENTKÚTON OKTÓBERBEN

„A zarándokút nem egyszerűen túra, kirándulás. A zarándokút lépései elsősorban belső lépések az emberi szív szentélye, és Isten irgalmának élő vízforrása felé.”
(ismeretlen)

Intézményünkben minden tanév elején lelki napon készítjük fel szívünket, hogy az előttünk álló kihívásokra helyes válaszokat tudjunk adni. Most sem volt ez másképp. Felemelő, hitet építő és mélyítő lelki élményben volt részünk szeptember 27-én Mátraverebély-Szentkúton. Azzal a szándékkal indultunk, hogy elvisszük oda nehézségeinket, magunk mögött hagyjuk a megszokottat, a hétköznapok állandó küzdelmeit, elindulunk azon az úton, ami közelebb visz önmagunk, szeretteink, munkatársaink, tanítványaink és szüleik megértéséhez, ami összeköti a földet az éggel. Útközben rózsafüzért imádkozva hangolódtunk, hogy lelkünk is megérkezzen Istenhez.

Megérkezve, a kegyhely békéje, harmóniája kiáradt ránk. Mindenki csöndben, áhitattal szemlélődött. A szent hely és a cserháti dombok szépsége megkönnyítették a kiengesztelődést Istennel. Egy ferences szerzetes megismertette velünk a kegyhely és a templom történetét. István atya a Szentírásról, az evangéliumok szerzőiről, életéről beszélt, összehasonlította munkájukat, magyarázatokat fűzött egy-egy evangéliumi szakaszhoz, majd kitért a zarándoklat lelki tartalmára. Az előadása nagyon érdekes volt, sok útmutatással és bölcsességgel szolgált, lelkileg megerősített minket. Végig mentünk azon a meredek ösvényen, mely a templom mögötti hegyoldalban a remetebarlangokhoz, a forráshoz vezet. Innen szép kilátás nyílt a völgybe. Elmondtunk egy imát a kegyhely parkjában a szabadtéri oltárnál, Szűz Mária életének állomásainál, a magyar szenteket, boldogokat és ferences vértanúkat ábrázoló mozaikoknál. Ezt követően lélekemelő pillanatok részesei lehettünk a keresztúton. A szabadban járva, az emelkedőn fokozatosan feljebb és feljebb kerülve, a keresztutat imádkozva igazán közel érezhettük magunkat a Golgotára felkapaszkodó Jézushoz. A nap méltó lezárásaként újra bementünk a templomba, ahol hálát adtunk azért, amit ez a zarándoklat lelkileg nyújtott számunkra, imádkoztunk az eredményes tanévért, intézményünkért, tanítványainkért, szüleikért, embertársainkért.

Zarándoklatunk lényegét összefoglalva álljanak itt gróf Bethlen Istvánné gondolatai:

Aki zarándokol, nem rohan.
Aki zarándokol, nem menekül.
Aki zarándokol, nem menetel.
Aki zarándokol, nem túrázik.
Aki zarándokol, nem kirándul.
Aki zarándokol, nem sétál.
Aki zarándokol, nem bóklászik.
Aki rohan, azt az idő szorítja,
Aki zarándokol, azt az idő tágítja.
Aki menekül, önmaga elől fut,
Aki zarándokol, önmaga felé tart.
Aki menetel, másokhoz igazodik,
Aki zarándokol, saját ritmusára jár.
Aki túrázik, teljesít,
Aki zarándokol, teljessé tesz.
Aki kirándul, kikapcsolódik,
Aki zarándokol, bekapcsolódik.
Aki sétál, nézelődik,
Aki zarándokol, befelé figyel.
Aki bóklászik, céltalan,
Aki zarándokol, célra talál.
Aki zarándokol, úton van.
Aki zarándokol, jó úton van.

Lelkileg felüdülve és megújulva, hálatelt szívvel, élményekkel gazdagon tértünk haza. Köszönet és hála Istennek, illetve mindazoknak, akik abban segítettek, hogy az utazás ne csak kirándulás, hanem igazi zarándoklat, lelki feltöltődés legyen.
Szentkút öröme, békéje töltsön el mindannyiunkat!

Farkasné Papp Marianna
hitoktató

 

DSC_0143 DSC_0151 DSC_0155 DSC_0159 DSC_0161 DSC_0163 DSC_0174 DSC_0176